Az SZDP Győri Szervezete nyílt levelet intéz Mesterházy Attilához, melyben néhány dolgot megpróbálnak tisztázni.
T. Mesterházy Attila Úr!
Őszintén szólva nagy dilemmával kellett megküzdenem hogy megírjam-e ezt a levelet. Nem tudom most sem, hogy árt-e avagy inkább használ az igazságnak, ha néhány dolgot megpróbálok Önnel - mindenki helyett, aki eddig valamiért nem tette - tisztázni.
Lássuk.
I. tisztázandó.
Ön, a kampány szónoklatai hevében többször azt találta mondani, hogy Ön egy "szociáldemokrata".
Már az első ilyen kijelentése után is kényelmetlenül éreztem magam, a második után kissé elbizonytalanodva fordultam szociáldemokrata párttársaimhoz: ha Ön szociáldemokrata, akkor mi tulajdonképpen mik is vagyunk??? Ki, és kit hiteltelenít ezzel a kijelentéssel: mi a valódi, szociáldemokrata néven jegyzett SZDP-s szocdemek Önt és az MSZP-t, vagy épp fordítva?
De lássuk csak, honnan is eredhet ez a nagyívű hivatkozás az Ön szociáldemokrata voltára.
A történet 1956-ban kezdődik. Ekkor történt, hogy a 8 évvel azelőtt (1948.junius 18) a kommunista pártba erőszakkal beolvasztott szociáldemokrata párt tagsága egyetemlegesen kilépett a kommunista pártból, és a kommunista pártba való belépésre erőszakkal sem kényszeríthető, „párt nélkül maradt" több százezer öreg szocdemmel a forradalom alatt újból beindította a Szociáldemokrata Pártot, (SZDP). Szinte azonnal, november elsején koalíciós kormányt alakítottak a kisgazdákkal, és a Nagy Imre által vezetett reformerekkel. Ezalatt - és a forradalom előző napjaiban - gomba mód szaporodva alakultak a szociáldemokrácia által már 1890 óta képviselt társadalom és gazdaság szemlélet megvalósulását, és kiteljesedését szolgáló Munkástanácsok, amelyek a népfelség biztosítása mellett, a munkavállalók érdekképviseletének megerősítésére, valamint a termelésnek az államtól - politikai érdekektől - függetlenné tételére voltak hivatottak egyenként, és összességükben is. (A sors fintora: ma is ehhez hasonló a működő európai modell!!)
Nos, tisztelt Mesterházy Úr, az Ön pártjának jogelődje, ezt a szociáldemokrata koalíciós kormányt 1956. november 4-én Kádár János vezetésével, orosz tankokkal, és un. pufajkás kommunista pribékekkel űzte el. Megjegyzem: a törvényes kormányt, a Magyar Köztársaságot tiporták el.
Ezt követően ennek az új, és nagyon fiatalon elpusztított, - nem bolsevik - társadalomnak a politikai aktivistáit kivégezték, internálták, bebörtönözték, megkínozták, vagy száműzték. A hóhérok, a szociáldemokrácia mészárosai, a szovjet tankokkal kivívott kommunista hatalom birtokosaiként hamarosan az MSZMP nevű pártállamba tömörítették magukat, és 1990-ig háborítatlanul hallgathatták el, hogy egy szűk kisebbség erőszakos, és rendkívül véres, és társadalomellenes hatalomszerzésének a haszonélvezői, ahogy azt is, hogy semmi közük a valódi baloldalhoz, amit kizárólag a szociáldemokrácia szellemisége, és történelmi múltja testesít meg mindenütt a világon... A tehetségtelenség azonban rendszerváltásba kényszerítette a pártállamot, a süllyedő hajóról a szemfülesek különféle pártokba – többek között az MSZP-be – menekültek.
Ilyen előzmények után jogosan merül fel a kérdés: ha anno, az MSZP ideológiai és gazdasági elődje nem átallotta lemészárolni, bebörtönözni és megkínozni a szociáldemokrata szellemiségű embereket, ma hogy is lehet, hogy egy - a legnagyobb történelmi ellenfelük politikai és erkölcsi szellemiségét valló – „Szociáldemokrata" személy a miniszterelnök jelöltjük???? Netán az MSZMP-ben nagy hagyományokkal bíró politikai és gazdasági analfabétizmus átöröklődése, vagy a hatalom iránti éhes ácsingózás a valódi oka????
Úgy vélem, és még sok valódi (baloldali, és) szocdem is ezt gondolja, hogy erre sem morális, sem logikai alapokon nyugvó, a baloldaliak, és a szociáldemokraták számára elfogadható válasz nem adható!
Egyszóval sima, és nagyon közönséges plágium szociáldemokráciára hivatkozni azoknak, akik hírből sem ismerik a bérből és fizetésből élők küzdelmes világát, akik ma is irdatlan vagyoni alapokon, és állami pénzeken kampányolgató és éldegélő karrieristák.
Mindezért tisztelettel kérem, - legalább a valódi szociáldemokrata honfitársaira való tekintettel - tartózkodjon az olyan kijelentésektől, ami arra utalna, hogy Önnek bármi köze is van hozzánk, vagy a szociáldemokrata szellemiséghez!!!!
II. tisztázandó.
Ön naponta többször azt állítja magáról a médiában hogy "baloldali". Mégpedig teszi ezt egy olyan párt jelöltjeként, ami - jogi és eszmei elődjéhez mindenben híven - páros lábbal tiporta a baloldali eszméket, miközben a neoliberális politika, és a nemzetközi uzsorások vagyoni érdekeinek vazallusaként herdálta az elmúlt 8 évben az országot.
Tisztelettel emlékezetébe ajánlom párt társa, Szili Katalin ez irányú kijelentését, ami világosan fogalmaz: az MSZP - és ezért Ön is, mint annak vezető személyisége - becsapta a baloldalt, a baloldali választókat. Hozzá kell tennem: pénzért, egyéni, személyes boldogulásért, cinkos szemhunyásért, hogy a párt társak kitalicskázzák a közpénzt onnan is, ahonnan azt még nem sikerült a nemzetközi uzsorás barátaiknak kiseperni (az Önök szóhasználatában ezek a "befektetők").
Mindeközben idén már 121 ismert halottja van az álbaloldali politikájuknak, akik csak a fagyhalottak, mert a többi áldozatukról számszerűen nem tudunk, mivel az alultápláltság miatti szövődmények áldozatairól Önök - szemérmesen, vagy épp szégyenükben - nem készíttetnek statisztikát! Ők akár több ezren is lehetnek idén..
Az ígéreteikben persze őszinték. Ha hatalmon maradnának semmit sem adnak vissza a kifosztottaknak, - a hozzá nem értésüket leplezendő - új megtorlás következne a kisemberek béreinek terhére, tovább gyengülne a lakossági vásárlóerő, és tovább osztanák a családi pótlékokból adóként elvont pénzeket a nagytőkések profitszámláira - ahogy a "szakértő" mostani vezetésük is teszi. (Két marokkal!!) De továbbra sem volna megoldás a több százezer bukott hitelest fenyegető hajléktalanságra sem, ahogy a lakhatás, és az energia hordozók árát sem akarják a Kádár János alatt honosított éhbérekben kompenzálni, ahogy a munkaerőnket is mélyen áron alul akarják továbbra is a világpiacra exportálni, hogy az országra, hazára, felemelkedésre semmi se maradjon, semmi se jusson néhány zászlólengető választási kortesbeszéden kívül.
Mindennek okán az MSZP nem a baloldal - hanem a neoliberális jobboldal egyik pártja. Sem én, sem a többi szocdem, sem a többi valódi baloldali ember sem gondolt erről mást, de úgy tűnik, Önt sem tájékoztatták kellő alapossággal, a munkatársai. Ezért Ön – bár még meg sem választották - de máris súlyosan hiteltelenné vált.
Gyurcsány Úrnak (a milliárdos "elvtárs", vagy „tekintetes" Úr Önöknél a pártban??) ehhez 2 év kellett Önnek csupán két hónap. (Ez is valami persze egy eltörpülő párt esetében.)
Mindezekért a legnagyobb tisztelettel kérem, hogy – kampányanyagok elkészítési árának veszteségeitől eltekintve is - a jövőben ne hivatkozzon a baloldalra, mert ez alkalmas a választók szándékos megtévesztésére. Lássa be: ez nem szép dolog!..
Mellesleg Mi is szeretnénk már az emberek szemébe nézni, mert nem hiszik el, hogy semmi közünk Önökhöz, ahogy neoliberálisokhoz, kommunistákhoz soha egy szocdemnek, soha egy valódi baloldalinak se volt köze!
Végezetül sok sikert, sok érvényes szavazatot kívánok a választáson, amit Őszintén remélek hogy nem az MSZP nyer meg, legalábbis a baloldalra hivatkozva nem! Mert baloldal csak egy van, az pedig nem az Önöké! Soha nem is volt az.
Tisztelettel: Arady Pál, a Szociáldemokrata Párt Győri Szervezete Elnöke
2010. március 10., szerda
2010. március 8., hétfő
A Szociáldemokrata Párt győri jelöltjei:
3-as számú választókerületben.
2-es számú választókerületben.
SZDP gazdasági program: költségvetési politika
A Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idején elmaradtak fontos reformok: nem történt meg a túlméretezett önkormányzati rendszer átalakítása, az államapparátusban és a közszférában rendkívül nagy a bürokrácia, és ismét megjelent a kapun belüli munkanélküliség. Ésszerű átalakításokra és az irányító elit részleges cseréjére egyaránt szükség van ahhoz, hogy az állam olcsóbban, kisebb létszámmal és hatékonyabban működjön.
A magyar gazdaságot olyan helyzetben érte 2008-ban a világválság, amikor a kormányzó “baloldali” pártok, Gyurcsány Ferenc vezetésével a “baloldali” klientúra terpeszkedése, valamint értelmetlen, soha meg nem térülő, korrupciós kapcsolatokra épülő gigaberuházásokra kiszórt pénzek miatt képtelen volt megbírkózni a takarékos gazdálkodás feladatával. Hosszú évekig pazarló, az ország súlyos eladósodásához és magas államháztartási hiányhoz vezető költségvetési politikát folytattak, annak ellenére, hogy a világgazdaságban 2001 óta tartós fellendülés, az olcsó pénz politikája uralkodott.
Mindez oda vezetett, hogy a megbukott Gyurcsány helyébe lépő Bajnai-kormánynak a nemzetközi befektetők olyan bizalmatlanságával kellett szembenéznie, hogy – szemben a máshol alkalmazott lazítással – költségvetési megszorításokkal kellett élnie. A magyar gazdaság és a forint beláthatatlan következményekkel járó összeomlását a nagybefektetői érdekeket képviselő Bajnai-Oszkó kormánynak az amúgy is nehéz helyzetben lévő, alulfizetett munkavállalók, állami alkalmazottak és elesettek, kisvállalkozások, járadékból élők lerohanásával és kirablásával sikerült elkerülnie.
A kisemberek ellen intézett Bajnai-Oszkó-féle orvtámadás árán az ország átmeneti haladékot és esélyt kapott arra, hogy gazdaságfejlesztési irányt váltson. A magyar gazdaság túlélésének legelső alapfeltétele a hazai államháztartás részéről megvan, amennyiben az államháztartási hiány mértéke világviszonylatban is ésszerű szintre csökkent, a befektetői bizalom minimális szintje megvan, az állami hitelfelvétel a nemzetközi pénzpiacokon biztosítottnak látszik.
Ez azonban csak a fellendülés felé tett első lépés. A továbblépéshez mindenekelőtt abba kell hagyni a közvélemény és az uniós instanciák megtévesztését szolgáló trükközést. Mindenkinek elege van a munkavállalói jövedelmek rejtett “elinflálásának” politikájából, a szavazatszerzési célokat szolgáló megalapozatlan ígéretekből, a klientúraépítésből, a megszorítások és osztogatások választási kampányidőszakhoz igazodó szemfényvesztő váltakozásából.
Fel kell hagyni a tények politikai célú hamisításával. Nem igaz az, hogy a magyar gazdaságot a Bajnai-kormány máris évi négy százalékos növekedési pályára állította volna, aminek következtében hozzá lehetne kezdeni 2 ezer milliárd forint elköltéséhez. A Bajnai-kormány óvatosabban ugyan, de tovább folytatta elődje kozmetikázó hagyományát, ezért más most látszik, hogy a választások után Bajnai-csontvázak tömege fog kidőlni az államháztartás szekrényeiből. Ebből következően természetesen nem tartható a tervezett 2010. évi költségvetési hiány.
A költségvetési hiány növekedése várható amiatt is, mert az új kormánynak fontos reformokat kell végrehajtania, a reformok pedig először inkább viszik a pénzt, és csak később hozzák. Másrészt a magyar gazdaság fellendülése erősen függ a külpiacoktól. A fejlett világ piacain a fellendülésnek egyelőre csak nagyon halvány jelei mutatkoznak, a fellendülés feltételének számító strukturális reformok még nem következtek be. Ezért nem valószínű, hogy a következő években számíthatnánk rá: a nyugati külpiacok maguk után húzzák majd a magyar exportot is. Ezért a belső piacok élénkítésére is szükség lesz, ami ben szintén szerepet játszhat a központi költségvetés.
Az ország felvirágzásához szükséges a gazdasági növekedés. közép- és hosszú távon a piacgazdaság megfelelő működése érdekében biztosítani szükséges a tartósan kiegyensúlyozott gazdálkodást az államháztartásban.
Ugyanakkor a maastrichti kritériumok betartása mellett a következő években nemzetközi, uniós fórumokon fel kell lépni a maastrichti kritériumrendszer reformja, egy olyan mutatórendszer kidolgozása érdekében, amely jobban figyelembe veszi az emberi tényező, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a minőségi elem fontosságát a gazdaság és a társadalom életében.
Az euro bevezetése fontos, de nem kizárólagos cél. Mielőbbi bevezetése érdekében nem szabad olyan áldozatokat kényszeríteni az ország lakosságára, amelyeket az nem képes vállalni. Nem szabad minden más célt, például a foglalkoztatottság növelését az euro mielőbbi bevezetésének alárendelni.
Meg kell ismertetni a közvéleményt a fenntartható fejlődés fogalmával, az Amartya Sen vezetésével kidolgozott Humán Fejlettségi Indexszel és a GNI-vel. Fel kell hívni a figyelmet a GDP kizárólagos használatával kapcsolatos hátrányokra.
Érdemes hangsúlyozni a humán tényezők és a belső piac fontosságát, kis, nyitott országok esetében is. Az embereknek tudniuk kell, a piac kínálatból és keresletből áll. A piacokon fellendülési és recessziós időszakok váltják egymást, és recessziós időszakokban nem szentségtörés az állam részéről a keresletélénkítő beavatkozás.
Loppert Csaba időpont: 2010/03/04
forrás: http://www.egy-ketto.hu
A magyar gazdaságot olyan helyzetben érte 2008-ban a világválság, amikor a kormányzó “baloldali” pártok, Gyurcsány Ferenc vezetésével a “baloldali” klientúra terpeszkedése, valamint értelmetlen, soha meg nem térülő, korrupciós kapcsolatokra épülő gigaberuházásokra kiszórt pénzek miatt képtelen volt megbírkózni a takarékos gazdálkodás feladatával. Hosszú évekig pazarló, az ország súlyos eladósodásához és magas államháztartási hiányhoz vezető költségvetési politikát folytattak, annak ellenére, hogy a világgazdaságban 2001 óta tartós fellendülés, az olcsó pénz politikája uralkodott.
Mindez oda vezetett, hogy a megbukott Gyurcsány helyébe lépő Bajnai-kormánynak a nemzetközi befektetők olyan bizalmatlanságával kellett szembenéznie, hogy – szemben a máshol alkalmazott lazítással – költségvetési megszorításokkal kellett élnie. A magyar gazdaság és a forint beláthatatlan következményekkel járó összeomlását a nagybefektetői érdekeket képviselő Bajnai-Oszkó kormánynak az amúgy is nehéz helyzetben lévő, alulfizetett munkavállalók, állami alkalmazottak és elesettek, kisvállalkozások, járadékból élők lerohanásával és kirablásával sikerült elkerülnie.
A kisemberek ellen intézett Bajnai-Oszkó-féle orvtámadás árán az ország átmeneti haladékot és esélyt kapott arra, hogy gazdaságfejlesztési irányt váltson. A magyar gazdaság túlélésének legelső alapfeltétele a hazai államháztartás részéről megvan, amennyiben az államháztartási hiány mértéke világviszonylatban is ésszerű szintre csökkent, a befektetői bizalom minimális szintje megvan, az állami hitelfelvétel a nemzetközi pénzpiacokon biztosítottnak látszik.
Ez azonban csak a fellendülés felé tett első lépés. A továbblépéshez mindenekelőtt abba kell hagyni a közvélemény és az uniós instanciák megtévesztését szolgáló trükközést. Mindenkinek elege van a munkavállalói jövedelmek rejtett “elinflálásának” politikájából, a szavazatszerzési célokat szolgáló megalapozatlan ígéretekből, a klientúraépítésből, a megszorítások és osztogatások választási kampányidőszakhoz igazodó szemfényvesztő váltakozásából.
Fel kell hagyni a tények politikai célú hamisításával. Nem igaz az, hogy a magyar gazdaságot a Bajnai-kormány máris évi négy százalékos növekedési pályára állította volna, aminek következtében hozzá lehetne kezdeni 2 ezer milliárd forint elköltéséhez. A Bajnai-kormány óvatosabban ugyan, de tovább folytatta elődje kozmetikázó hagyományát, ezért más most látszik, hogy a választások után Bajnai-csontvázak tömege fog kidőlni az államháztartás szekrényeiből. Ebből következően természetesen nem tartható a tervezett 2010. évi költségvetési hiány.
A költségvetési hiány növekedése várható amiatt is, mert az új kormánynak fontos reformokat kell végrehajtania, a reformok pedig először inkább viszik a pénzt, és csak később hozzák. Másrészt a magyar gazdaság fellendülése erősen függ a külpiacoktól. A fejlett világ piacain a fellendülésnek egyelőre csak nagyon halvány jelei mutatkoznak, a fellendülés feltételének számító strukturális reformok még nem következtek be. Ezért nem valószínű, hogy a következő években számíthatnánk rá: a nyugati külpiacok maguk után húzzák majd a magyar exportot is. Ezért a belső piacok élénkítésére is szükség lesz, ami ben szintén szerepet játszhat a központi költségvetés.
Az ország felvirágzásához szükséges a gazdasági növekedés. közép- és hosszú távon a piacgazdaság megfelelő működése érdekében biztosítani szükséges a tartósan kiegyensúlyozott gazdálkodást az államháztartásban.
Ugyanakkor a maastrichti kritériumok betartása mellett a következő években nemzetközi, uniós fórumokon fel kell lépni a maastrichti kritériumrendszer reformja, egy olyan mutatórendszer kidolgozása érdekében, amely jobban figyelembe veszi az emberi tényező, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a minőségi elem fontosságát a gazdaság és a társadalom életében.
Az euro bevezetése fontos, de nem kizárólagos cél. Mielőbbi bevezetése érdekében nem szabad olyan áldozatokat kényszeríteni az ország lakosságára, amelyeket az nem képes vállalni. Nem szabad minden más célt, például a foglalkoztatottság növelését az euro mielőbbi bevezetésének alárendelni.
Meg kell ismertetni a közvéleményt a fenntartható fejlődés fogalmával, az Amartya Sen vezetésével kidolgozott Humán Fejlettségi Indexszel és a GNI-vel. Fel kell hívni a figyelmet a GDP kizárólagos használatával kapcsolatos hátrányokra.
Érdemes hangsúlyozni a humán tényezők és a belső piac fontosságát, kis, nyitott országok esetében is. Az embereknek tudniuk kell, a piac kínálatból és keresletből áll. A piacokon fellendülési és recessziós időszakok váltják egymást, és recessziós időszakokban nem szentségtörés az állam részéről a keresletélénkítő beavatkozás.
Loppert Csaba időpont: 2010/03/04
forrás: http://www.egy-ketto.hu
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
