A Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idején elmaradtak fontos reformok: nem történt meg a túlméretezett önkormányzati rendszer átalakítása, az államapparátusban és a közszférában rendkívül nagy a bürokrácia, és ismét megjelent a kapun belüli munkanélküliség. Ésszerű átalakításokra és az irányító elit részleges cseréjére egyaránt szükség van ahhoz, hogy az állam olcsóbban, kisebb létszámmal és hatékonyabban működjön.
A magyar gazdaságot olyan helyzetben érte 2008-ban a világválság, amikor a kormányzó “baloldali” pártok, Gyurcsány Ferenc vezetésével a “baloldali” klientúra terpeszkedése, valamint értelmetlen, soha meg nem térülő, korrupciós kapcsolatokra épülő gigaberuházásokra kiszórt pénzek miatt képtelen volt megbírkózni a takarékos gazdálkodás feladatával. Hosszú évekig pazarló, az ország súlyos eladósodásához és magas államháztartási hiányhoz vezető költségvetési politikát folytattak, annak ellenére, hogy a világgazdaságban 2001 óta tartós fellendülés, az olcsó pénz politikája uralkodott.
Mindez oda vezetett, hogy a megbukott Gyurcsány helyébe lépő Bajnai-kormánynak a nemzetközi befektetők olyan bizalmatlanságával kellett szembenéznie, hogy – szemben a máshol alkalmazott lazítással – költségvetési megszorításokkal kellett élnie. A magyar gazdaság és a forint beláthatatlan következményekkel járó összeomlását a nagybefektetői érdekeket képviselő Bajnai-Oszkó kormánynak az amúgy is nehéz helyzetben lévő, alulfizetett munkavállalók, állami alkalmazottak és elesettek, kisvállalkozások, járadékból élők lerohanásával és kirablásával sikerült elkerülnie.
A kisemberek ellen intézett Bajnai-Oszkó-féle orvtámadás árán az ország átmeneti haladékot és esélyt kapott arra, hogy gazdaságfejlesztési irányt váltson. A magyar gazdaság túlélésének legelső alapfeltétele a hazai államháztartás részéről megvan, amennyiben az államháztartási hiány mértéke világviszonylatban is ésszerű szintre csökkent, a befektetői bizalom minimális szintje megvan, az állami hitelfelvétel a nemzetközi pénzpiacokon biztosítottnak látszik.
Ez azonban csak a fellendülés felé tett első lépés. A továbblépéshez mindenekelőtt abba kell hagyni a közvélemény és az uniós instanciák megtévesztését szolgáló trükközést. Mindenkinek elege van a munkavállalói jövedelmek rejtett “elinflálásának” politikájából, a szavazatszerzési célokat szolgáló megalapozatlan ígéretekből, a klientúraépítésből, a megszorítások és osztogatások választási kampányidőszakhoz igazodó szemfényvesztő váltakozásából.
Fel kell hagyni a tények politikai célú hamisításával. Nem igaz az, hogy a magyar gazdaságot a Bajnai-kormány máris évi négy százalékos növekedési pályára állította volna, aminek következtében hozzá lehetne kezdeni 2 ezer milliárd forint elköltéséhez. A Bajnai-kormány óvatosabban ugyan, de tovább folytatta elődje kozmetikázó hagyományát, ezért más most látszik, hogy a választások után Bajnai-csontvázak tömege fog kidőlni az államháztartás szekrényeiből. Ebből következően természetesen nem tartható a tervezett 2010. évi költségvetési hiány.
A költségvetési hiány növekedése várható amiatt is, mert az új kormánynak fontos reformokat kell végrehajtania, a reformok pedig először inkább viszik a pénzt, és csak később hozzák. Másrészt a magyar gazdaság fellendülése erősen függ a külpiacoktól. A fejlett világ piacain a fellendülésnek egyelőre csak nagyon halvány jelei mutatkoznak, a fellendülés feltételének számító strukturális reformok még nem következtek be. Ezért nem valószínű, hogy a következő években számíthatnánk rá: a nyugati külpiacok maguk után húzzák majd a magyar exportot is. Ezért a belső piacok élénkítésére is szükség lesz, ami ben szintén szerepet játszhat a központi költségvetés.
Az ország felvirágzásához szükséges a gazdasági növekedés. közép- és hosszú távon a piacgazdaság megfelelő működése érdekében biztosítani szükséges a tartósan kiegyensúlyozott gazdálkodást az államháztartásban.
Ugyanakkor a maastrichti kritériumok betartása mellett a következő években nemzetközi, uniós fórumokon fel kell lépni a maastrichti kritériumrendszer reformja, egy olyan mutatórendszer kidolgozása érdekében, amely jobban figyelembe veszi az emberi tényező, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, a minőségi elem fontosságát a gazdaság és a társadalom életében.
Az euro bevezetése fontos, de nem kizárólagos cél. Mielőbbi bevezetése érdekében nem szabad olyan áldozatokat kényszeríteni az ország lakosságára, amelyeket az nem képes vállalni. Nem szabad minden más célt, például a foglalkoztatottság növelését az euro mielőbbi bevezetésének alárendelni.
Meg kell ismertetni a közvéleményt a fenntartható fejlődés fogalmával, az Amartya Sen vezetésével kidolgozott Humán Fejlettségi Indexszel és a GNI-vel. Fel kell hívni a figyelmet a GDP kizárólagos használatával kapcsolatos hátrányokra.
Érdemes hangsúlyozni a humán tényezők és a belső piac fontosságát, kis, nyitott országok esetében is. Az embereknek tudniuk kell, a piac kínálatból és keresletből áll. A piacokon fellendülési és recessziós időszakok váltják egymást, és recessziós időszakokban nem szentségtörés az állam részéről a keresletélénkítő beavatkozás.
Loppert Csaba időpont: 2010/03/04
forrás: http://www.egy-ketto.hu
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése